Közönséges vadgesztenye
16–20 m-es fa. A tenyeresen összetett levél egyes levélkéi a felső harmadukban a legszélesebbek. A rügyek enyvesek. Keskeny, boltozatos koronájával, ívesen lehajló ágaival, májusban nyíló nagy, kúpos, fehér virágbugáival az egyik legszebb fa.
Hazája a Balkán és Kis-Ázsia. Régen, a lovas kocsik és a mainál lényegesen szellősebb beépítettség korában utcafásításra is előszeretettel használták (pl. Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor). Erre a célra ma már legfeljebb kisvárosokban, jó talaj- és nedvességviszonyok közt alkalmas. Nem bírja ugyanis a nagyvárosok száraz, meleg klímáját, és a levegőszennyeződésre, különösen pedig a sózásra igen érzékeny. Ilyen helyen sokszor már júliusban leszárad a lombja, majd a rügyeket megtámadó atkák szívogatásától ősszel újra kihajt. Forgalmas utak mentén ősszel a gyerekek által gyűjtött termése baleset forrása lehet. Mindezek miatt elsősorban parkfának alkalmas. Lombkoronája alatt, akárcsak a többi Aesculus faj alatt, minden más növény kipusztul, részben a mély beárnyékolás és az esőárnyékolás miatt, részben pedig a lehullott levelekből kioldódó mérgező anyagok hatására (allelopátia). (Megoldások: az oldalágak enyhe felmetszése, a fa alatt rendszeres öntözés, ősszel a lehullott lomb eltávolítása.) Újabban a vadgesztenyelevél-aknázómoly tömeges lombhullást okoz.